A Századok folyóirat története

A Századokat az osztrák-magyar kiegyezés évében, 1867-ben alapították. Ez év márciusában megalakult a Magyar Történelmi Társulat és első döntéseinek egyikeként indította el folyóiratát. Első száma 1867 augusztusában került az olvasók kezébe. - Később évenként tíz füzetet és egy pótfüzetet jelentetett meg a szerkesztőség, illetve a folyóirat kiadója, a Magyar Történelmi Társulat.
Az első világháborúig - kisebb-nagyobb ingadozással - rendszeresen megjelenő folyóirat volt, egyes számaiban a korszak legnevesebb történészei publikáltak sok, ma már historiográfiai jelentőségű írást. Tették ezt azért is, mert a Századok, megalakulása óta és jelenleg is, a történész közélet központi orgánuma.
A folyóirat legválságosabb éveit a két világháborút követő időkben élte át. Az 1920-as években összevont évfolyamokat jelentetett meg a szerkesztőség rossz minőségű papíron - korábban egy számnak megfelelő - kis terjedelemben. Helyzetét csak nagy nehezen - és állami segédlettel - tudta konszolidálni a 20-as évek végére. A stabilizáció egyik forrása az a támogatás volt, amit a kultuszminiszter, Klebelsberg Kúnó gróf juttatott a folyóiratnak olyan formában, hogy a Századokat minisztériumi pénzből minden középiskola számára előfizette, s a magasabb példányszámmal gazdaságosabbá tette annak megjelentetését. (A Századok mellett a többi kulcsfontosságú tudományos, szakmai folyóirat is ilyen formán került a gimnáziumok, középiskolák könyvtári polcaira. Csak mellékesen, de nem minden malícia nélkül, jegyzem meg, hogy a korszak nagyobb horizontú politikusai nemcsak fontosnak, de alapvetően szükségesnek is tartották a tanárok naprakész szakmai tájékozottságát.)
A második világháború után kialakuló politikai küzdelmek nem hagyták érintetlenül a Századokat sem. Szerkesztői posztja hatalmi villongások, majd harcok középpontjába került, aminek végeredménye az lett, hogy nemcsak a ,,polgári'' szerkesztőt (Berlász Jenőt) váltották le, hanem a reakciósnak (jobb esetben polgárinak) minősített szerzőkre ,,publikálási moratóriumot'' is meghirdettek.
Az 1948 utáni években nagyon sok leegyszerűsített, sematikus ábrázolású cikk, tanulmány mellett maradandó művek is megjelentek a folyóirat hasábjain. Ezt a lassú kibontakozást törte meg az 1956-os forradalom leverése. Hosszú idő után jelent csak meg az 1956-os kötet utolsó füzete, majd ezt követően néhány évig ismét az óvatosabb szerkesztés jellemzi a ,,műhelymunkát''.
A 60-as és 70-es évek egyes számai már újra emlékeztetnek a régi patinás folyóiratra, köszönhetően a precíz, jó izlésű, kiváló szerkesztőnek, Pamlényi Ervinnek.
A 70-es, 80-as években már nem szakmai gondok terhelik a folyóiratot, hanem az akkori Akadémiai Kiadóval folytatott mindennapi csatározások a megjelenési ,,csúszások'' miatt. Ez a lemaradás a 80-as évek végére már három évre növekedett, amit a szerkesztőség úgy értékelt, hogy elérkezett tűrőképessége határához, ezért úgy döntött, hogy átveszi a kiadást, előállítást, annak minden gondjával egyetemben.
A 90-es évek közepére a szerkesztőség - kemény munkával - elérte, hogy a lemaradást felszámolta. Ma már - évek óta - rendszeresen, minden páros hónap 17-én jelenik meg a folyóirat, a régi nagy (évi 90 nyomdai íves, 1440 B/5-ös oldalt meghaladó) terjedelemben. A folyóirat a szerkesztőségben készül, egészen a fotókész állapotig. Így a megjelenést megelőző hónap 17. napjáig a készülő szám ,,menetközbeni'' frissítésére is van lehetősége a szerkesztőségnek.

Címünk:

Századok szerkesztősége
H-1014 Budapest, Úri u. 53.; vagy H-1250 Budapest, Pf. 9.
tel/fax: 0036–1–355–77–72
E-mail: pallajos@szazadok.hu - szazadok@szazadok.hu

A történet letölthető nyomtatóbarát (PDF) formátumban...

© 2004. Századok folyóirat - Magyar Történelmi Társulat